II.

A pálma, az első mesterséges beporzással szaporított fa, egyike a legősibb időktől használt díszítő elemeinknek. A „pálmaág” a világi jelképrendszerben ma is a győzelmet, gazdagságot, fényt és alkotást jelenti. A Jeruzsálembe bevonuló Jézust is pálmalevelekkel köszöntötték. A pálma mindenhol a zarándokok jelvénye, de a vértanúság, az üdvözülés szimbóluma is - innen ered a pálmalevél égetésének szokása halottak napján, a füst által a szabadulást jelképezve. Kőkoporsókon és temetkezési emlékeken a halhatatlanság reményének jele.

Különféle megjelenési formái a mezopotámiai sumér faragott reliefek oltárdíszítő pálmaágaitól, és a legfőbb isteni erőt jelképező legyezőpálmák Istenfa-ábrázolásaitól a háromszéki székelykapuk stilizált faragványáig folytonosan fellelhetőek.

A magyar ornamentikában használt pálma-alakok „kötött csokrai” főként honfoglalás- és középkori leletekre jellemzők, a „legyező-alak” leginkább székelykapukon, épületek vakolatdíszítésén, faragott házi eszközökön és hímzéseken felismerhető. A honfoglaló vitézek tarsolylemezeinek kedvelt díszítőeleme (tiszabezdédi, szolyvai, galgóci, stb).

A butella csokorpálma díszei a tarcali lovas sírban talált leletek után készültek.