VI.

A madár a népművészetben Európa-szerte elterjedt motívum. Magyarországon is minden díszítő műfajban megtalálható, az állatábrázolások közt a legáltalánosabb. A páros madár gyakori a szerelmi ajándékokon, elvétve előfordul menyasszonyi ládán, nászajándékba készült tárgyon is, az ifjú párt jelképezve.

A magányosan mutatott madár többnyire virágos ágat tart a csőrében, az ilyen madár is főként ajándéktárgyakra jellemző. Az oldalnézetben álló madárfigura egyrészt a madáralakban elképzelt emberi lélek korai, ókori megjelenítésére vezethető vissza. A madárábrázolások Európában való elterjedésének fontos állomása az ókeresztény művészet, ahol a galambként értelmezett, oldalnézetes, álló madárral a jó lelket jelképezték, az edényből ivó, illetve szőlőtő termését csipegető madárral vagy madárpárral pedig az üdvözült lelkek mennyei élvezetére utalnak. Magyarországon korán, már a román kori művészeti és iparművészeti emlékeken megjelennek a madaras kompozíciók. Paraszti tárgyakon a XVII. századtól, a virágozás térhódításával egyidejűleg mutathatók ki, eleinte kézműves készítményeken, cserépedényeken, majd a XVIII. század második felében paraszti alkotóknál is, így fafaragáson, hímzéseken.

A butella madárdísze mezőcsáti minta után készült.